Míg az ’e’-ügynök feladata a fenntartás, addig az ’f’-ügynök arra adja a fejét, hogy fejlessze a rábízott egységet. Akkor ér célba, ha azt gazdasági mutatóiban fejleszti, és egyéves kezelés végén a bevétele meghaladja a kezdetit. Így ő az egységben dolgozók fölött közvetlenül nem diszponál, de azok vezetőinek elöljárója, és persze az ’e’-jelentést is kézhez veszi, s munkájához felhasználja.
Korrekciók, lehetőségek feltérképezése
A fenntartó (’e’) már igen sok információval és tervvel, elképzeléssel látja el az alapfejlesztőt (’f’) ahhoz, hogy azt átértékelve, értelmezve és ellenőrizve saját maga is elkészítse azt a tervet, amelyet majd ő maga kíván végrehajtani. Az egyéves fenntartási terv tehát nem tévesztendő össze az egyéves fejlesztés tervével. Az előbbinek része az utóbbi, de az utóbbi valójában egy önálló, különálló működési terület. A fejlesztés tehát – mint az ügynökségi sorrend mutatja – elöljárója a fenntartásnak. E tervek folyamán elsősorban gazdasági jellegű változtatásokat igyekszik beépíteni a terveibe, de öntovábbképzésének megfelelően idővel erkölcsi, ideológiai, technikai vagy energetikai, biotikai fejlesztések felé is igyekszik kaput nyitni. Ez főleg akkor válik lehetővé, ha a felső szintű kutatások eredményei eléggé érthetők és alkalmazhatók lesznek. Ezeknek az alkalmazását azonban inkább már a középfejlesztő (’g’) fogja hatékonyabban beépíteni a terveibe, hogy majd végrehajthassa azokat. Itt, az alapszinten az egyensúlyt még elsősorban a gazdasági mutatók alakulása határozza meg.
Korrekciók, fejlesztések végrehajtása
A tervében szereplő lépéseket a valóságba is igyekszik átültetni az ’f’-ügynök. A végrehajtási utasításokat közvetlenül ’e’-ügynöknek adja, de egyeztetve szándékaikat, a dolgozók vezetőivel is konzultál erről. Ezt természetesen úgy valósíthatja meg a leghatékonyabban, hogy rendszeres oktatási programokat szervez, melyen az alatta szolgáló ügynökök és dolgozók is részt vesznek; illetve ’e’-ügynöknek és közvetlen csapatának külön konzultációt szervez – ha kell, személyesen összehangolt oktatás révén is. Ez főleg akkor válik jelentőssé, ha olyan valakit ismer föl a csapatból, aki az ’f’-munkát igen hatékonyan segítheti akár a tudásával, akár érdeklődésének intenzitásával vagy rátermettségével, esetleg – és ez a legfontosabb szempont! – az egyre tisztuló szívével.
Folyamatszervezés
A tervét végrehajtani szándékozó alapfejlesztő szükségét kell, hogy érezze annak, hogy a zökkenőmentes végrehajtás érdekében – lévén leendő változtatásokról szó – pontosan összehangolja tetteit a keze alatt dolgozó csapat munkájával. Természetes, hogy egyéni tetteinek végrehajtása nem zavarhatja a csapata munkáját: a gazdasági egység üzemeltetését, pénztermelését és egyéb értékeinek szisztematikus kitermelését. Az alapfejlesztő feladata ennek a munkának az elősegítése úgy, hogy annak hatékonysága és értékeinek kitermelése növekedjék. Ez a növekedés tartósnak kell, hogy bizonyuljon, nem zsigerelheti, zsarolhatja ki az egységet, hisz hosszú távú fejlesztésre, sőt később egy paradicsomi irányzat kiépítésére is alkalmassá kell válnia, vagy annak eszközül kell szolgálnia. Nem tehetjük vele azt, amit ma teszünk a földdel – a profit kitermelésének érdekében –, hisz akkor elpusztulna. Fontos tehát a folyamatos összhang megteremtése a három támpillér között: az egység biztonságos működése; a rövid távú fejlesztések megvalósítása; illetve töretlenül haladni a végcél, a paradicsomi szerkezet felé. Ezt a hármas szándékot nem célszerű felborítani, csak az egység (mint jogi személy) gonoszsága esetén. Ott viszont más eljárások alkalmazandók (válságkezelés vagy személyi ítélet).
Önképzés, oktatás, képzés, továbbképzés
A fejlesztő –akárcsak a többi ügynök – jó, ha folyamatosan képzi magát, illetve részt vesz azokon a képzési és továbbképzési programokon, melyek akár a munkáját segítendő, akár az alapműveltsége vagy célirányos ismereteinek mélységét tovább fokozza. Valójában így jutott el idáig is. Ezzel azonban a fejlődés még nem állt meg. Nem csak a saját ismereteinek a bővítését célszerű szívén viselni, hanem azokét is, akik a hatalma alá osztattak. Végeredményben velük szemben hármas kötelezettsége van – ami persze majd a kommunákban fog igazán érthetővé válni: munkával kell ellátni őket; fizikális ellátásukról gondoskodni kell (itt még csak bér, jövedelem formájában); illetve biztosítani kell számukra a szellemi fejlődés lehetőségét mindaddig, míg véglegesen el nem dől, hogy Isten teremtésművében hol készült számukra hely. Vagyis oktatni kell őket. Ezen a szinten már az oktatás nagyrészt a továbbképzést hivatott biztosítani, de az alapoktatás helyi szintjét is célszerű megoldani.
’F’-jelentés
Itt a többi ügynökkel ellentétben nincs szükség arra, hogy egy éven belül rendszeres jelentést tegyen – bár munkáját mindenképpen regisztrálja annak érdekében, hogy saját maga képet kapjon róla. Az első jelentését működésének első évének végén teszi le a következő három éves ’bónusz’-ügynök vagy a középfejlesztő asztalára. Ebben az egyéves jelentésben felvázolja mindazt, amit ez idő alatt végzett, és azok eredményeit. Ebben az eredmény-kimutatásban feltárja a gazdasági mutatók változását, illetve jellemzi a hatalma alá rendelt egység ideológiai és erkölcsi értékeinek fejlődését. Mint a rövid leírásban feltártuk: bére attól függ, hogy az egység bevétele egy év alatt mennyiben emelkedett. Az első jelentéssel egyben kapja a jutalékát; majd pedig mivel innen kezdve havi jutalékban részsül (további növekedés esetén), nyilvánvaló, hogy a munkája is tovább folytatódik az alant vázoltak szerint. A fentiekből következik, hogy az egyéb változások javulásáért az ő jutaléka is abban az irányban változik. Ha pénz – pénz; ha tudás – tudás, mellyel magasabb szinten oktathat; ha erkölcs – akkor erkölcs, mellyel magasabb szinten szervezhet, kutathat.
Tehát egy év elteltével (vagy azon túl, ahonnan a gazdasági növekedés értékelhető) havi jelentést készít, melyben egyrészt gazdasági eredményeit tárja föl, erkölcsi előrejutását (csapatának vagy tagjának) vázolja – jellemrajz-változással –; illetve a képzési, oktatási folyamat eredményeiről ad tanúbizonyságot. Teszi ezt úgy, hogy részben ő maga készít tanulmány-jellegű dolgozatokat, részben másokkal készíttet írásos kutatási munkákat, amelyekből jól láthatók azok értelmi szintje, és érdeklődésének iránya. Ő maga is összegzést készít róluk.
Végül pedig – mivel ő is előkészíti a következő ügynök munkáját – tervdokumentációt készít egy hosszabb, egy három évre kiterjedő fejlesztésről. Ebbe beépíti beosztottjainak és magának az ide vonatkozó kutatási eredményeit és elképzeléseit. Természetesen ezek közül az lesz a reális, melyek bizonyítékokkal jól meg vannak támogatva; de nem szabad elhanyagolni a bizonyítékkal el nem látott sejtéseket, elképzeléseket, elgondolásokat sem. Ezeket később mások – főleg a központi kísérleti telepek szervezésében – bizonyítékgyűjtésnek vetik alá, más kutatásokhoz alapként vagy kiegészítő információként szolgálnak.
